A szakmai eseményen különböző aspektusokból közelítették meg a bioműanyagok témakörét, amely téma most rendkívül aktuális és nagy jelentőséggel bíró.

Napjainkban a biológiai úton lebontható műanyagok használata rohamosan növekszik, melynek fő generálója az Európai Unió egyik idén elfogadott és 2021-ben életbe lépő új szabályozása, mely szerint tiltott lesz az olyan eldobható műanyag termékek használata, amelyek alternatív termékekkel helyettesíthetők.

Jelenleg sok gyártó van jelen ezen a piacon, különböző tulajdonságú és funkciójú termékkel. Mindemellett maga a „bioműanyag” kifejezés sem jól definiált még a tudományos életben: beszélhetünk biobázisú, de nem biodegradálható anyagokról; biobázisú és biodegradálható anyagokról; fosszilis eredetű és biodegradálható, illetve fosszilis eredetű és nem biodegradálható anyagokról is. Mi több, nagyszámú, eltérő módszereket is alkalmazó szabványok találhatók az irodalomban a biológiai bonthatóság megállapítását illetően is. Nem utolsó sorban pedig, a biodegradálható műanyagok használatának valódi értelme és létjogosultsága veszik el akkor, ha a hulladék státuszukban nem kezeljük őket megfelelően.

A témában tehát nagyon sok a tisztázandó kérdés, továbbá nagy szükség lenne a jogszabályi háttér kialakítására, a mérési eljárások sztenderdizációjára és a hulladékként történő hasznosítási rendszer létrehozására.

Üveges Zsuzsanna előadásában az utóbbira helyezte a fő hangsúlyt - aerob és anaerob úton végzett biodegradálhatósági tesztek eredményeit tárta a hallgatóság elé.

A vizsgálatokat a piacon megtalálható termékeken végezte el, amelyek a szabványminősítési jelzésük alapján aerob úton biológiailag bonthatók. Előadásának legfontosabb üzenete az volt, hogy a jelenleg működő komposzt telepek és biogáz üzemek a legtöbb esetben nincsnek felkészülve arra, hogy a „bioműanyagokat” hatékonyan kezeljék.  Ennek egyik oka a „hagyományos” biohulladékokhoz képest hosszabb kezelési idő, illetve a nagyobb mechanikai előkezelési igény (aprítás). Biogáz üzemek esetében pedig száraz-fermentációs technológia alkalmazására lenne szükség, amely egyelőre még nem rutinszerű eljárás. Fontos  ezen kívül megemlíteni, hogy a technológia már rendelkezésre áll, „csupán” a szelektív gyűjtési rendszerek és komplex hulladék-kezelő telepek kialakítására lenne nagy szükség.

Rengeteg tehát a tennivaló, ezért a NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézetében is azon folyik a kutatómunka, hogy a biodegradálható műanyagok használata végre helyes értelmezést nyerjen, kiemelt szerepet kapjon a hulladék képződésének megelőzése, így az intézet is hozzá tudjon járulni ezen új szakmai kihívások teljesítéséhez.

berlin_uveges_zsuzsanna_mgi_hirek_02.jpg